Baleset részletek

Az Apafa állomás Hajdúsámson felõli bejáratán álló 6799. sz. tehervonat (M62 012) jelzõkocsijába 13 óra 5 perckor, 39 km/h sebességgel beleütközött a 6725. sz. személyvonat M41 2162 psz. mozdonya. Összesen 28 személy, közöttük a személyvonat mozdonyvezetõje különbözõ mértékben megsérült. A tehervonat két kocsija összes tengelyével siklott és súlyosan megrongálódott. Nem siklott, de ugyancsak súlyosan ron gálódott a tehervonat további két kocsija, míg a személyvonat mozdonya és néhány kocsija jelentéktelen sérüléseket szenvedett. A Budapest – Nyíregyháza fõvonal bal vágánya 14 óráig, jobb vágánya és a mátészalkai vonal 22 óráig elzáródott, több vonat kerülõ útirányon át közlekedett.
Apafa és Hajdúsámson állomásokon a be- és kijárati jelzõk kezelhetõsége a két állomás közötti ellenmenetet kizáró-, és ezt kiegészítõ tengelyszámláló berendezés mûködésének függvénye. A baleset elõtti nap délutánján ez a berendezés meghibásodott, Így Apafán a kijárati-, míg Hajdúsámsonban sem a ki- sem a bejárati jelzõket nem lehetett kezelni a szomszédos állomás irányába illetve irányából. A vonatok ezért írásbeli rendelkezéssel és a jelzõk melletti kézi jelzésadással lettek közlekedtetve. Október 3-án a 6799 sz. vonat Hajdúsámson állomáson egy kocsit vett fel, majd a 11.50-kor kapott engedély birtokában, a mozdonyszemélyzet kijárati jelzõ használhatatlanságról történõ értesítése és a vonat menesztése után, a kijárati jelzõnél a váltókezelõ által adott kézi jelzés mellett 11.54-kor Apafa irányába kihaladt az állomásból. Az engedélyadásban tanúként résztvevõ váltókezelõ azonban utasításellenesen sem az engedélyadás idejét, sem a szolgálattevõ kézi jelzés adásra vonatkozó rendelkezését nem jegyezte elõ a fejrovatos naplóban.
Alig 20 perccel késõbb, 12.15-kor Nyíradony kért engedélyt a 6725 sz. vonat részére. Azt megkapva a vonat 12.32-kor kihaladt az állomásról. Még ez elõtt, 12.27-kor Apafa érdeklõdött a 6725. felõl Hajdúsámsonnál. Azt a választ kapta, hogy annak 2-3 perc késése van, de kb. 12.41-kor meg fog érkezni. Az in formációra Apafa állomásnak a 6725. zavartalan leközlekedtetése érdekében volt szüksége. Ugyanis 12.13 óta a bejáratán állt a 6799. sz. vonat, melynek feltartóztatása azért vált szükségessé, mert Debrecen állomás nem fogadta azt. Ekkor az állomásnak csak a két átmenõ fõvágánya volt szabad, ezeket pedig – amíg nem feltétlenül szükséges – a szolgálattevõ nem akarta a tehervonattal elfoglalni. Úgy határozott, hogy a követõ személyvonat Hajdúsámsonba érkezéséig a tehert nem fogadja le. Ha viszont 12.41-ig nem kap engedélyt annak tovább közlekedtetésére, kényszerûségbõl bejáratja a III. vágányra, míg a személyvonatot a II. vágányon keresztül küldi tovább Debrecen felé. Erre azonban nem volt szükség, mert 12.43-kor Apafa engedélyt kapott a 6799. részére Debrecentõl, így a II. sz. vágányra áthaladó vágányutat állított, majd a be- és kijárati jelzõket továbbhaladást engedélyezõ jelzési képet vezérelt ki.
Eközben a személyvonat az elõre jelzett idõben, 12.41-kor megérkezett Hajdúsámson állomásra. A forgalmi szolgálattevõnek a vonat érkezése idején váratlanul jegyet kellett kiadnia, így teljesen megfeledkezett az engedélykérésrõl. A kijárati jelzõ használhatatlanságáról és a mellette kézi jelzésadással történõ elhaladásról már korábban elkészítette az írásbeli rendelkezést, így a jegykiadás után azt kézbesítette a mozdonyvezetõ részére, majd elmenesztette a vonatot. Az elmaradt engedélykérés meg ekkor sem ötlött fel benne, amiben talán az is közre játszhatott, hogy a váltókezelõ már kint állt a kijárati jelzõnél és a vonat menesztése után adta a mozdony felé a „Szabad az elhaladás” jelzést.
Ezután a forgalmi szolgálattevõ visszatért az irodába és 12.48-kor az engedélykérõ telefonon közölte Apafa állomással, hogy a 6625. sz. vonat 12.43-kor rendben kihaladt az állomásból. Az, hogy a vonat számára nem kért és kapott engedélyt csak az apafai szolgálattevõ „meglehetõsen felindult hangon adott figyelmeztetésének hatására” jutott eszébe.
A 6699. sz tehervonat a bejárati jelzõ kezelése után nem tudott elindulni. A mozdonyvezetõ ugyan megpróbálta megindítani a szerelvényt, de a mozdonyon valamilyen hibát észlelt, így csavarhúzóval a géptérbe ment, hogy a hibát elhárítsa. Ez néhány percet vett igénybe és mire újra a vezetõállásra ment, már a gépnél állt az állomás váltókezelõje, aki a forgalmi szolgálattevõ utasítására ment ki a géphez, hogy érdeklõdjön, miért nem indulnak? A mozdonyvezetõ sikeresen megindította a vonatot, de alig haladtak 30 métert, mikor megszólalt a mozdony szignalizátora és a szerelvény befékezõdött. Vezetõje arra gyanakodott, hogy vonatszakadás történt, ezt közölt is a közben már az õrhelyére tartó váltókezelõvel. A vonatvezetõ hátrafelé indult a vonatszakadás helyét megkeresni, mikor a mozdonyvezetõ annak vége felõl nagy porfelhõt látott. Azonnal a váltókezelõ után futott és tájékoztatta, hogy vélhetõen valami a vonat végébe ütközött.
A személyvonat megállt Dombostanya mh.-en, ahol a vonatvezetõ felszállt a vezetõállásra. A mozdonyvezetõnek ugyanis nem volt vizsgája ahhoz, hogy a vonatot a fõvonalon CsM-ben továbbíthassa, így a vonatvezetõnek második emberként figyelõi szolgálatot kellett ellátnia a gépen. Indulás után a szerelvény 80 km/h sebességre gyorsult. A gépen utazók látták az elõjelzõ villogó sárga fényét, a mozdonyvezetõ meg is jegyezte „Még várnak is minket!” Az elõjelzõ után a vonal nagy sugarú balos ívvel csatlakozik a bejárati jelzõ elõtti egyenes pályaszakaszhoz, az ív belsõ oldalán pedig fák és bokrok akadályozzák a szabad rálátást. A mozdonyon utazók így csak az ívbõl kibukkanva látták meg a tehervonat végét, ekkor a mozdonyvezetõ gyorsfékezést alkalmazott, a vészleállítóval a motort leállította majd mindketten kiugrottak a mozdonyból, az pedig folyamatosan lassulva a tehervonat végébe ütközött.
Amint az ütközés bekövetkeztérõl Apafa szolgálattevõje tudomást szerzett, a menetirányítón keresztül intézkedést kért az útban lévõ 1703. és 1713. sz. vonatok mozdonyrádión keresztül történõ értesítésére, nehogy azok az elzárt pályarészre behaladva a roncsokba ütközzenek. Ezt szerencsére sikerült elkerülni. A baleset vizsgálata során elemezték a teher- és személyvonat, valamint Apafa állomás forgalmi személyzetének tevékenységét és megállapították, hogy az érintettek az ütközés elhárítása érdekében semmit sem tehettek.
Az ütközés okopzója a hajdúsámsoni forgalmi szolgálattevõ és II. sz. õrhelyre beosztott váltókezelõ volt. A szolgálattevõ a személyvonat részére az engedélykérésrõl megfeledkezett, míg a váltókezelõ – akinek a biztosítóberendezés meghibásodása esetén az engedély kérés/adás során tanúsítóként kellett volna közremûködnie – anélkül adta a „Szabad az elhaladás” jelzést, hogy a vonat menetengedélyérõl tudomása, a szolgálattevõ részérõl pedig a jelzésadásra felhatalmazása lett volna.