Baleset részletek

Súlyos baleset történt 1974. augusztus 16-án 20,46-kor a Lesencetomaj – Uzsa állomások között, Uzsabánya alsó megállóhelynél – a pálya 370+06 számú szelvényében – lévõ sorompó nélküli útátjáróban. Az ABb 606+ABb 612 psz motorokkal továbbított, Balatonszentgyörgyrõl Szombathelyre tartó 7508 számú gyorsmotorvonat ütközött a 15. számú Volán Vállalat YE 12-85 forgalmi rendszámú 9 tonnás Skoda tehergépkocsijával, mely meleg aszfaltot szállított. A kb. 80 km/h sebességgel közlekedõ vonat gyakorlatilag fékezés nélkül rohant bele a teherautó hátuljába, mely ennek következtében 180 fokot fordulva a pálya mellé kivágódott.
Kovács László motorvezetõt, Tapolca Vontatási Fõnökség 23 éves dolgozóját a motorkocsi beszakadó eleje a motorházhoz nyomta, a tehergépkocsi rakományát képezõ forró aszfalt pedig testére fröccsenve égési sérüléseket okozott, így néhány perccel a baleset után életét vesztette. Könnyebben megsérült a mellette utazó vonatvezetõ és a tehergépkocsi vezetõje is.
A pálya felszabadítása érdekében a gázoló szerelvényt 22,25-kor a 7514. számú vonat gépe visszahúzta Lesencetomaj állomásra. Utasait késõbb ez a 118 perc késéssel közlekedõ vonat szállította tovább, a 7508-t pedig feloszlatták, és teljes szerelvényét visszahúzták Tapolcára.
A balesetet szenvedett vonat Balatonszentgyörgy állomásról a csatlakozó vonat bevárása miatt 19,42 perckor, 32 perc késéssel indult 7518. számban. Menetrend szerint Tapolcáig személyvonatként közlekedett, ott vonatszámot váltott és 7508. számban, immár gyorsvonatként folytatta útját Szombathely felé. A szerelvény két motor és hat személyszállító kocsiból állt, elegysúlya 371, fékezett súlya 292 tonna volt. Tapolca állomásra érkezve a vonó motor vezetõi váltottak (Kovács László korábban kezdett, Õ az 5211 számú vonathoz már 15, 50-kor jelentkezett), majd a vonat 20,39-kor, 33 perc késéssel elindult Szombathelyre. Ekkor a motorvezetõ felkapcsolta a motor fényszóróit, amit a késõbbiek során több tanú is bizonyított.
A vonat menetrend szerinti következõ megállása Sümeg állomáson volt, ezért vezetõje az engedélyezett 80 km/h-ra fokozta a sebességét, és így haladt át Lesencetomaj állomáson is. A mozdonyvezetõk körében „hírhedt” Uzsabánya alsó megállóhelyhez közeledve a motorvezetõ már a „különleges útátjáró” jelzõ elõtt valamivel elkezdte adni a „Figyelj!” jelzést és azt az ütközés pillanatáig adta is. Közben a vonatvezetõ észrevette egy, a település felõl az átjáró felé tartó közúti jármû fényeit. Az általa elõbb autóbusznak ítélt jármû ekkor kb. 100 méterre volt a vasúti pályatesttõl és nem haladt túl nagy sebességgel. Felhívta rá a motorvezetõ figyelmét is, aki közölte, hogy õ is látja azt. A megállóhely épületének Tapolca felõli végénél járhattak mikor világossá vált számukra, hogy a közúti jármû az átjárónál nem fog megállni! Ekkor a motorvezetõ a fényszóró villogtatásával próbálta felhívni magukra a gépkocsivezetõ figyelmét, miközben folyamatosan nyomta a sípot, de erõfeszítése nem járt túl sok sikerrel. A tehergépkocsi lassan ráhaladt a sínekre és bár a mozdonyvezetõ gyorsfékezett az ütközést már nem tudta elkerülni.
A gépkocsi vezetõje elmondása szerint a sípjelzést egyáltalán nem hallotta és nem észlelte a vonat fényszórójának fényét sem. Mikor az átjáró közelébe ért, elõször balra majd jobbra nézett és mivel vonatot nem látott, folytatta útját. (Jobb felé tekintve ekkor még csak a felvételi épületig látott el!) Közvetlenül a sínek elõtt ismét elnézett balra majd jobbra, miközben lassan ráhajtott a sínekre. Ekkor látta meg a felvételi épület elõtt a vonat – elmondása szerint gyenge – fényeit, de azt nem tudta megítélni, hogy az a megállóban áll, vagy halad-e? Mivel a kocsi eleje már a síneken volt úgy döntött, hogy megpróbál áthaladni az átjárón. Gázt adott, de a megrakott tehergépkocsi – mely ráadásul „terep V.” fokozatban volt – nem tudott megfelelõen gyorsulni, így az idõközben az átjáróra érkezõ szerelvény annak jobb sínszálon haladó végébe ütközött.
A balesetért egyértelmûen a tehergépkocsi vezetõjét hibáztatták, ám büntetésének mértékérõl nincs tudomásunk. A baleset vizsgálata során felmerült azonban az útátjáró nem túl jó beláthatósága is, ezért a VBO javasolta a peronon lévõ, a pályára való rálátást akadályozó 4 db. díszfa kivágását a közút és a vasút közötti fasor ritkítását és egy ott lévõ földhalom eldózerolását is.
Az illetékes pályamester jelentésében emlékeztetett arra, hogy a kõbánya fennállása (25 év) óta ez volt az ötödik súlyos baleset ebben az igen nagy közúti forgalmat is bonyolító átjáróban, ezért javasolta fénysorompó kiépítését. A javasolt intézkedések megtételérõl nem találtunk adatokat, azonban a fénysorompó kiépítése megtörtént.
A motorkocsit 1974.08.30-án a szolnoki jármûjavítóba szállították és helyre állították. Motoros végén lévõ vezetõasztalának kijavított, de látható sérülése azonban 1987-ben történt selejtezéséig emlékeztetett a vele történtekre.
Kovács László emlékét a – mára már megszûnt - tapolcai fûtõház területén emléktábla õrzi.
Forrás: MÁV Központi Irattár AE.13504 sz. doboz, 11078/1974 sz. ügyirata,
MÁV Központi Irattár AE.13689 sz. doboz, 8519/1974 sz. ügyirata és annak rajzmelléklete, 8681/1974 és 9062/1974 sz. ügyiratai,
Magyar Vasutas 1974.09.16. A motorvezetõ megtartotta esküjét