1942.12.22.
Nagyszentjános - Ács
V40 016
4 óra elõtt az állomás végponti bejárati jelzõjétõl éppen induló 89.b. sz. tehervonatba (V40 008) teljes sebességgel belerohant az õt követõ 9. sz. német szabadságos gyorsvonat. Ennek gépe és a mögé sorozott fûtõkazánkocsi kisiklott és oldalára borult. Az utóbbiból szétrepülõ tõz meggyújtotta a kocsiszekrényt, a mozdonyt és a tehervonat tüzérségi lõszert szállító két utolsó kocsiját is. A lõszerek (nyolc és feles tüzérségi gránátok) robbanásának hangjára - nem tudván mi történt - Ácson a harangokat is félre verték. A tõz átterjedt a gyorsvonat összeroncsolódott kocsijaira is, melyekben halottak és sebesültek feküdtek, akik szintén többé-kevésbé megégtek. Közülük a menthetetleneket egy német tiszt lõtte agyon. Késõbb Ácsról hét német katona koporsóját szállították haza Németországa. A mozdony személyzete túlélte az eseményt, de a hátsó vezetõállásán önköltségben haza utazó Kandós mozdonyvezetõ és kenõje cipó nagyságúra égett össze a tomboló tõzvészben
Hatalmas köddel köszöntött be december 22. a hegyesi vonalon. E miatt a vonatok állomástávolságban közlekedtek. A 79. sz. tehervonat bejárati irányát megváltoztatták, hogy a mögötte már úton lévõ gyorsvonat megelõzhesse azt. Ennek közlésére a bejárati jelzõnél a tehert feltartóztatták. E közben, az állomásba még be sem érkezett vonat ellenére valaki - talán a forgalmista, talán csak egy gyakornok õ visszjelet adott Nagyszentjános állomásnak, amely felé Gyõr felöl a katonavonat közeledett. Nagyszentjános szolgálattevõje a téves visszjel vétele után a gyorsot állomásán átmenesztette, és õ a balesetvizsgálat megállapítása szerint - csak ez után adott menetjelzést Ács állomásnak a vonatról. Az érvényben lévõ utasítások szerint erre a vonat áthaladása elõtt 3 perccel kellet volna sort keríteni. Így történhetett, hogy a menetjelzés vételekor a vonat már a 37. sz õrhelynél is elhaladt. Az itteni térközõr észlelve a veszélyt kérte a 36. sz. térközõrt, hogy durrantyúkkal fedezze az állomás bejáratán álló tehervonatot, amit az õrnek a köd miatt már a tehervonat megállásakor meg kellett (volna) tennie. Mire azonban kilépett bódéjából, a vonat már elrobogott mellette. Ennek mozdonyvezetõje a sõrõ ködben késõn ugyan, de észre vette a õmegálljõ állású 36. térközjelzõt és gyorsfékezett. (Más visszaemlékezések szerint nem is látta a vörös jelzõt!). Ács váltókezelõje ekkorra azonban kiértesítette a tehervonatot a megváltozott bejárati irányról, majd visszament õrhelyére és kezelte az állomás bejárati- és elõjelzõjét (ezek függésben voltak!) annak részére. A gyors mozdonyvezetõje - szerencsétlen módon õ meglátta a zöld elõjelzõt, és mivel nem tudott az elõtte feltartóztatott és indulófélben lévõ szerelvényrõl, a jelzést helytelenül magára vette, feloldott (ha egyáltalán fékezett) és bele ütközött a lassan mozgó vonatba.
Pusztai László térközõrt, aki a baleset idején a 36. sz. térközõrhelyen teljesített szolgálatot és elmulasztotta a durrantyúk elhelyezését a baleset után kb. tíz nappal berendelték az üzletvezetõségre, ahol letartóztatták. Késõbb a bíróság kötél általi halálra ítélte. Következõ tárgyalásán ezt életfogytiglanra, majd egy újabb tárgyaláson 15 év fegyházra módosították. Ezt a szegedi Csillag börtönben töltötte le, mint a 2717. sz. fogoly. Ács állomás Várszegi Árpád nevõ szolgálattevõjét a csendõrség a baleset után letartóztatta, és 12 évet kapott, de a harcok miatt nem töltötte le. Szabadulása után visszakerült a vasúthoz. A letartóztatott szolgálattevõ leváltására kiértesített Szabó Albert forgalmi szolgálattevõ a berendelésétõl kezdve 71 órát töltött szolgálatban, mert harmadik társuk tüdõvérzést kapott. Talán az igen hosszúra nyúlt szolgálatnak tudható be az állomáson bekövetkezett következmény nélküli kisebb baleset is. A nagy ködben és zõrzavarban ugyanis az állomás sínautója és a III. osztály fõnökének különvonata összekoccant.
A kocsik roncsai is az oldalra dõlt Kandó még jó darabig az anyagárokban maradt. A gépet 10 cm-rel odébb kellett húzni, mert a másik vágány õrszelvényébe lógott. Késõbb a ferenci fûtõház dolgozói - az utászok sikertelen kísérlete után õ komoly erõfeszítések árán talpra állították. Mivel kerekei blokkoltak, csúsztatva vontatták fel Pestre a gépet, lakatosok kíséretében.
Az egyik szolgálattevõ visszaemlékezése a késve adott menetjelzésre is magyarázatot ad. Akkoriban bele nevelték a vasutasokba, hogy a gyorsot nem szabad megállítani, mert azért öt pengõ büntetés jár. Nagyszentjános szolgálattevõje is ettõl tarthatott, ezért a gyorsot nem állította meg, hanem a téves visszjel vétele után azonnal átmenesztette az állomáson, majd annak áthaladása után adott menetjelzést. Ha õ nem így cselekszik, talán minden másképp történt volna.
MÁV Központi Irattár: Balesetes fegyelmi iratok: 30/944.mfh