Baleset részletek

1954.08.18. 17.15 Nagyharsány állomáshoz tartozó Kõbánya iparvágányon a 14 kõvel rakott kocsiból álló (28 tengely, 350 t) bányamenet megfutamodott, a vontatóvágányból az A/2 jelû váltóval kiágazó terelõcsonka vágányra futott és annak földkúpjába mintegy 60 km/h sebességgel beleütközött. A mozdony és 7 kocsi összetört, a mozdonyvezetõ és az elsõ vonatfékezõ 8 napon túl, a vonatvezetõ azon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár több mint 500 000 Ft volt.
A 6770 sz. vonattal érkezett Nagyharsány állomásra a 2 fõbõl álló mozdony és az 1+3 fõbõl álló tolatószemélyzet. A bánya iparvágányára a mozdonnyal vonultak fel, ahol megkezdték az üres és rakott kocsik szétválogatását. A rakott kocsikat a II. sz. tárolóvágányra sorozták. Eközben a forgalmi utasítás azon pontját, mely szerint utolsó kocsinak légfékes és kézifékes, vészfékváltóval is ellátott, hátrafelé tekintõ fékállású kocsit kell alkalmazni, nem tartották be. Utolsó kocsinak egy csak légvezetékes kocsit soroztak be, aminek kézifékje sem volt. (Bár volt a fenti feltételeknek megfelelõ kocsi, azt a mozdony után másodiknak sorozták be.)
16.55-kor, a sikeres fékpróba után a vonatvezetõ utasította a mozdonyszemély-zetet és a vonatkísérõket, hogy húzzanak a vágányzáró sorompón kívülre, azzal az indoklással, hogy amint menetengedélyt kapnak azonnal indulhassanak. Ezután a szolgálati helyiségbõl 16.57-kor engedélyt kért Nagyharsány forgalmi szolgálattevõjétõl a bányamenet részére. Az állomásnak ekkor útban volt a 6734 sz. személyvonat, ezért az engedélyt megtagadta, de tájékoztatta a vonat-vezetõt, hogy a vonat leközlekedése után az engedélyt elõreláthatólag meg fog-ja adni. A bányamenet ezalatt kihúzott a vágányzáró sorompón túlra, az A/3 je-lû váltót és a sorompót lezárták. a vonaton csak a mozdonyszemélyzet és az elsõ fékezõ tartózkodott, a másik két fékezõ arról leszállva a szolgálati helyiség közelében tartózkodó vonatvezetõhöz ment. A 3 atmoszféra nyomással, légfékkel állva tartott vonat 10-15 percig mozdulat-lanul állt, mikor a mozdonyvezetõ tapasztalta, hogy az addigi 3 atmoszféra nyomás idõközben lecsökkent 1,5 atmoszférára. Miután ezt az állva tartáshoz kevésnek tartotta, a légféket feloldotta azzal a szándékkal, hogy a fõvezetéket ismételten feltöltve a vonatot befékezi. A feloldás után a szerelvény a 16 ezre-lékes lejtõn megmozdult, a mozdonyvezetõ az ismételt befékezéskor fékhatást nem tapasztalt. Az egység gyorsulni kezdett, amit a földön állók közül a vonat-vezetõ észlelt elsõnek. Futni kezdett és még fel tudott ugrani a 11-nek besorozott kézifékes kocsi fékállására. A többi fékezõ nem érte el a vonatot. A vonaton tartózkodó elsõ fékezõ és a vonatvezetõ kézifékjeiket behúzva, illetve elõbbi a vészfékváltót is meghúzva próbált fékezni, nem sok eredménnyel, mert a vészfékváltó meghúzásakor a fékezõ csak gyenge kifúvást tapasztalt. A mozdonyvezetõ elõször féket húzd meg, majd vészsípjelzéseket adott, fûtõjét a mozdony kézifékjének használhatatlansága miatt annak kezelésére nem is utasította. Kb. 20 méter megtétele után 60 %-os töltésnek megfelelõen hátravette és kis töltéssel többször ellengõzt adott. A bányamenet ennek ellenére tovább gyorsult. A mozdonyvezetõ látva, hogy a az A/2 számú váltó a csonkába vezetõ, kitérõ állásban van, utasította fûtõjét, hogy ugorjon ki a mozdonyból, majd a gõzszabályzót lezárva maga is így cselekedett. Ugyanekkor a vonatvezetõ is leugrott a szerelvényrõl, amin ezután csak az elsõ fékezõ maradt, aki az ütközés során a fékállásról lerepült.
Forrás:MÁV Központi Irattár Másodfokú fegyelmi határozatok gyûjteménye 365/1954.mfh