Baleset részletek

Rákos állomás kezdõpont felõli oldalán 1966. június 16-án, 21 óra 10 perckor az állomás V. számú vágányán szabályos jelzõkezeléssel és menesztéssel áthaladó 411/II. számú „gépvonat” (V41 529) a 28. és 34. számú váltók között szembe ütközött a helyes bal vágányon közlekedõ, a „Megállj!” állású bejárati jelzõt figyelmen kívül hagyó 5518/II. számú tehervonat 424,018 pályaszámú gõzmozdonyával. Ennek következtében a miskolci fûtõház V41-ének mozdonyvezetõje és gépkezelõje, valamint a Nyíregyháza honállomású gõzmozdony mozdonyvezetõje és két fûtõje megsérült és kórházba került. A gõz- és a villamos mozdony súlyosan megrongálódott, utóbbi szolgálatképtelenné vált. A gõzös után sorozott Izkn 598985 pályaszámú rakott kocsi összetört, a mögötte futó D1 268-1 pályaszámú, a Szovjet Vasút részére szállított motorvonat nagyon súlyosan megsérült, a pálya több órára elzáródott.
Az 5518/II számú tehervonat elegyét a fent jelzett pályaszámú motorvonat és az annak elejére/végére sorozott egy-egy közvetítõkocsi képezte. (Erre a motorvonat központi ütközõ- és vonókészüléke miatt volt szükség.) A Budapest-Józsefváros pályaudvarról induló szerelvény továbbítására kijelölt hazatérõ nyíregyházi gép mozdonyvezetõjét Budapest-Ferencváros állomáson értesítette a felvigyázó, hogy „motorszerelvénnyel megyen vissza, és Szolnokon leváltót kapnak”. Mivel a mester elmondása szerint nem érezte fáradtnak magát „még örült is, hogy korábban tud honállomása felé menni”. Talán éppen a viszonylag gyors hazaindulás fölötti örömében nem említette meg a felvigyázónak a vonalismeret hiányát, és pilótát sem kért az útra. (Ezt azért is meg kellett volna tennie, mert figyelõ fûtõje is közölte, hogy nem ismeri a vonalat.)
Ilyen elõzmények után útra kelve a mozdonyvezetõ onnan tudta, Rákos felé közelednek, hogy a jelzõk – Rákos elõ- és bejárati jelzõje (a szerzõ megjegyzése) - a pálya bal oldalán voltak elhelyezve. Fûtõjét kérte a látott jelzések hangos szóval való közlésére, ám arra nem figyelmeztette, hogy Kõbánya-felsõ – Rákos között bal járatú a pálya és a jelzõk a bal vágány külsõ oldalán vannak. A fûtõ ezért – állítása szerint – a menetirány szerint jobb oldalon elhelyezett jelzõket figyelte.
Feltehetõen a vonalismeret hiányának és a fáradtságnak – az ütközés szolgálatuk 26. órájában történt! – köszönhetõen a fûtõ nem is látta, a mozdonyvezetõ pedig elnézhette a vörös fényt mutató bejárati jelzõt. (A jelzõ vörös fénye az állomási térvilágítást biztosító higanygõzlámpák zavaró hatásának következtében könnyen sárga színûnek látszott, a vörös fény biztos felismerése csak mintegy 300 m távolságról vált lehetõvé!) A mozdonyvezetõ, mivel állítása szerint sárga fényt látott az utolsó jelzõn és a kijárati jelzõ vörös fényét is látta, felkészült az állomáson való megállásra. Mikor a mozdony eleje „balra mozdult” a fûtõ elkiáltotta magát „Hadd álljon, villamos gép van elõttünk!” Ekkor intenzíven fékezett, de az ütközést már nem tudta elkerülni.
A hibázó mozdonyvezetõt a vasút állásából elbocsátotta, a fûtõt pedig alacsonyabb munkabérrel, más munkakörbe való beosztással büntette. A rendõrség a két vasutast a nagy anyagi kárra – ez meghaladta a 3 millió forintot – tekintettel õrizetbe vette és csak az elsõfokú ítélet kihirdetése után, 1966. október 29-én engedte szabadon. A másodfokon 1967. február 6-án meghozott ítélet az I. rendû vádlott mozdonyvezetõ két év négy hónapi szabadságvesztés büntetését és az utazó szolgálattól való öt éves eltiltását helyben hagyta, míg a II. rendû vádlott fûtõ egy év hat hónapi szabadságvesztés büntetését 5 év próbaidõre felfüggesztette.
Forrás: MÁV Központi Irattár AB.13208 számú doboz, 36811/1966. számú ügyirat,
Magyar Vasutas 1966.07.18-i. számában megjelent „Nem csak a mozdonyszemélyzet hibáztatható” c. cikk.