Baleset részletek

Tapolca állomáson, annak Sümeg felõli oldalán ütkö-zött a 7526. számú „motoros vonat” a III. vágányon, 80 méterre a biztonsági határjelzõn belül álló állomási tartalék kocsijaiba. A körülbelül 16 óra 24 perckor történt baleset során a BC 439 számú motorkocsi egy tengellyel kisiklott és belefúródott a 376,527 pályaszámú tartalék-mozdony elõtt álló, MÁV Hungária cégjelû, 134 680 számú, G sorozatú kocsiba. Az ütközés során 20 napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett 2 utas taxival a helyi kórházba tá-vozott. Könnyebben sérült a vonat 18 utasa, közöttük a szombathelyi fûtõház fõnöke is. A ko-csikban kb. 50 –, a motorkocsiban 1000 Pengõ kár keletkezett. Forgalmi akadály nem volt.
Az állomási tartalék 15,52-kor „cserélt be” az állomás budapesti végén a III vágányra, azzal a rendelkezéssel, hogy a Sümeg felõli oldalon alkalmas idõben „becserélnek” a VI. vá-gányra. Feltolta két kocsiját a sümegi oldalra és a késõbbi ütközés helyén megállt. Az átállás-ra a forgalmi szolgálattevõ adott engedélyt a Budapest felõli oldal térfelvigyázójának. Õ és váltókezelõje késõbb határozottan állította, hogy a telefonban az Ukk felõli oldal térfelvigyá-zója is jelen volt, bár a közleményt nem nyugtázta. (Ezt utóbbi a vizsgálat során tagadta.)
Mialatt a tartalék két kocsijával a III. vágányon várakozott, 15,59-kor a 7562. számú tehervonat járt be a VI. vágányra (a tartalék ezzel a szerelvénnyel végzett volna tolatást), majd 16 óra 9 perckor a zalahalápi menet haladt ki tolva a VII. vágányról. A forgalmi szolgálattevõ 16,18-kor úgy a Budapest, mint az Ukk felõli térfelvigyázó-val közölte, hogy a 7526. számú motoros vonat a menetrend szerinti idejében a menetrendben számára kijelölt III. vágányra fog bejárni. Két perc elteltével az Ukk felõli „üzemi segédtiszti segélydíjas” térfelvigyázó jelentette, hogy a váltó- és vágányvizsgálatot megtartotta, a vonat jöhet a III. vágányra. A forgalmi szolgálattevõ ezek után a bejárati jelzõt „Szabad”-ra állította.
Az állomás Ukk felõli védõjelzõje és az elsõ váltó között 475 m sugarú, 9 ezrelékes esésû, míg az ütközés helyén 300 m sugarú, 2 ezrelékes esésû ívben fekszik a pálya. A 40 km/h sebességgel behaladó „motoros vonat” vezetõje – állítása szerint – azt kb. 180 méterrõl, a legkülsõ váltótól látta, hogy az ívben kocsik vannak, azt viszont megítélni nem tudta, hogy melyik vágányon. Csak a váltóõrhely elõtt elhaladva, 70 m-rõl vette észre, hogy azok a szá-mára kijelölt III. számú vágányon állnak. Ekkor gyorsfékezést alkalmazott és erõsen homok-olt, de az ütközést elhárítani nem tudta.
Az ügy vizsgálata során bebizonyosodott, hogy elsõsorban az ukki oldal térfelvigyázó-ja hibázott, amikor váltó- és vágányellenõrzés megtartása nélkül közölte annak megtartását a forgalmi szolgálattevõvel, aki ez után állította szabadra a védõjelzõt. A térfelvigyázó ugyan állította, hogy megtartotta a váltóellenõrzést és vágányvizsgálatot, de a balesetvizsgálat ered-ményei ezt cáfolták. Az állomási végrehajtási utasítás szerint minden esetben két személyes váltóellenõrzést kellett tartani, amihez szükség volt a váltókezelõ közremûködésére is. Utóbbi azonban az állítólagos váltóellenõrzés idején nem tartózkodott az õrhelyen, mert a zalahalápi menet távozása (16,09) után nem tért vissza oda. Vallomása ellen szólt az is, hogy a váltókezelõi õrhelytõl mindössze 170 m-re állott a tartalék a két kocsival, amit a térfelvigyázónak mindenképpen látnia kellett volna, ha kilép az õrhelyrõl. Mindezen tények bizonyították a vál-tó-és vágányellenõrzés elmaradást. Mindezeken túl emberünknek tudnia kellett a III. vágányra az állomás túlsó végérõl korábban betoló és ott megálló mozgásról is. „Szolgálatát a legna-gyobb mértékben felületesen, hanyagul látta el..” – olvasható a baleset irataiban. Feltételezé-sünk szerint egyszerûen megfeledkezett a III. vágányon álló szerelvényrõl, a váltóélleõrzést és vágányvizsgálatot pedig, mivel szerinte a vágány nem lehetett foglalt – talán hanyagságból – elmulasztotta.
Felelõsségre vonták a bejáró 7526. számú vonat motorvezetõjét is, mivel a vizsgálatot végzõk szerint idõbeni fékezéssel elkerülhetõ illetve következményeiben nagy mértékben csökkenthetõ lett volna a baleset. Ennek megállapítására bizottságilag próbát tartottak, mely-nek során egy motorkocsival kihaladtak Tapolca állomás Ukk felõli védõjelzõéig, majd onnan 40 km/h sebességre gyorsulva haladtak be az állomásra. Elõtte a tartalékot két kocsival a III. vágányon arra a helyre állították, ahol az ütközés idején is állt, mellé, a II. vágányra pedig egy öt kocsiból álló szerelvényt toltak. Behaladás közben azt vizsgálták, milyen távolságból ész-lelhetõ, hogy a tartalék a III. vágányon áll. Intenzív figyelés mellett ezt kb. 180 m-rõl, még a váltókon túlról egyértelmûvé vált, az ekkor alkalmazott gyorsfékezéssel a magányos motorko-csi 50 m-el az akadály elõtt megállt! (Biztonsági okokból a próba során a váltó nem a foglalt III., hanem a szabad IV. vágány felé terelõ állásban volt.)
Az ilyen módon elvégzett próba azonban véleményünk és az iratok tanúsága szerint más véleménye szerint sem volt teljesen korrekt! Errõl tanúskodik a balesetvizsgálat eredmé-nyeit összegzõ ún. véleményes jelentés a próba megállapításai alapján a motorvezetõ felelõs-ségét is megállapító részénél a margóra rajzolt kérdõjel is. Ugyanis a baleset során a szerel-vény 1 motor, 1 mellék és 1, a fékezésbe be nem kötött (ezen csak fõvezeték volt), DFx sor., rakott postakocsiból állt. Ennek fékútja pedig a vonat nagyobb terhelése és az egyik kocsi fé-kezetlensége miatt jelentõsen eltérhetett a próba során alkalmazott szóló motorkocsiétól.
Közel hetven esztendõvel az esemény után ma már nem megállapítható, a próbára mi-ért ilyen körülmények között került sor, az iratokból csak az látható, hogy mulasztásáért a mo-torvezetõt elmarasztalták. Ez azonban érthetõ, mivel a próba során kb. 180 m-rõl észlelték a III. vágány foglaltságát, míg a motorvezetõ csak 70 m-rõl tette ezt. Ennek alapján feltehetõ, hogy valóban nem a kellõ (és elvárható) mértékben figyelte a pályát.
Vizsgálták a forgalmi szolgálattevõ felelõsségét is. Õ a vonat érkezése elõtt kint volt a téren, de – amint azt próbával megállapították – annak iroda elõtti szakaszáról az állomás íves kialakítása és a II. vágányon álló 5 kocsi miatt nem lehetett látni a III. vágányon álló tartalé-kot és két kocsit. Mivel a tartalék III-ra történõ bejárása és a vonat érkezése között 32 perc telt el, joggal feltételezte, hogy „alkalmas idõben” az már átállt a VI. vágányra. Ebben megerõsí-tette az is, hogy az I. torony térfelvigyázója a vonat bekörözése után a váltóellenérzés és a vá-gányvizsgálat megtartását jelentette számára telefonon.
A balesetért hibáztatott dolgozókat a MÁV fegyelmi úton vonta felelõsségre.
Forrás: MÁV Központi Irattár: AE.10309 sz. doboz 13043/1940 sz. ügyirata