Baleset részletek

Jól tükrözi a háborút követõ viszonyokat az a baleset, amely 1945. június 3-án éjjel, 2 óra 9 perckor történt Pusztaszabolcs állomáson. Az V. sz. vágányon körüljáró egyenes állású 324,633 psz. mozdonyba a 17 és 21. sz. váltók közötti szakaszon beleütközött a behaladó 1089. sz. vonat. A körüljáró gép és a tehervonat mozdonya elõtt tólt menetben továbbított személyzeti kocsi (DRB 21 639 psz., G sor.) összeakadt, ütközõik letörtek. A kocsi hossztartói elgörbültek, és bár a benne pihenõ, váltó mozdonyszemélyzet nem sérült meg, az általuk ott tárolt élelmiszer (több liter olaj és zsír, néhány tucat tojás, stb.) és cserélésre szánt árú (pl. 6 db tányér) megsemmisült. A tehervonat fordított állású 324,255 psz. mozdonya nem sérült.
Az orosz személyzet által felengedett polgári utasok közül a bejáró vonatba hátulról harmadiknak besorozott 114 775 psz kocsi homlokfalán (fékállásán?) alvó fiatal házaspár a vonatról leesett. A pár férfi tagja csak könnyebben sérült, ám 22 esztendõs felesége a kocsik közé esett, és a kerekek a lábát levágták. Az állomáson lakó orvos nem tudott rajta segíteni, így hamarosan elvérzett és meghalt. Könnyebben megsérült a körüljáró 324-es felvételi épület felõli oldalán, a lépcsõn tartózkodó gépkísérõ is, aki az ütközés során leesett a mozdonyról.
A körüljáró gép az 1069 sz. vonat élén 1,30-kor érkezett az állomás VI. vágányára. A szerelvény Székesfehérvárról 5163. számban, 19 óra 43 perckor indult Sárbogárdra. Mivel in-nen már a Budapest – Pécs fõvonalon közlekedett, másfél órás tartózkodása alatt vonatszámot váltott, és 1069. számban érkezett Pusztaszabolcsra. Miután csak adonyi elegyet továbbított, a forgalmi szolgálattevõ 5020. sz. menetben szándékozott tovább indítani az alig 9 km-re lévõ ren-deltetési állomására. Ezért úgy rendelkezett, hogy a mozdony járjon körül az V. vágányon, majd zárjon rá a szerelvény másik végére. Bejárata közben kért Szolgaegyháza (ma Szabadegyháza) állomás engedélyt az 1089. sz. vonat részére, amit a szolgálattevõ meg is adott an-nak ellenére, hogy az 1069. még nem helyezkedett el az állomáson. Terve az volt, hogy bár az 1089-es bejárati iránya menetrend szerint kitérõ, a vonatot egyenesben, a III. vágányra fogja lefogadni, biztosítva az idõközben körüljáró géppel az 5020. mielõbbi indítását. (A két vonat vágányútja így nem keresztezte egymást.) A bejárat irányának megváltoztatásáról – a szom-széd állomás útján – az 1089-es személyzetét nem értesítette.
Az 5291. sz. vonat 2-án, 19,10-kor indult Bátaszékrõl. A vonal több állomásán végzett tolatást és 22,56-kor érkezett meg Rétszilasra. Az esedékes tolatási munkákat elvégezve vonatszámot váltott, és 1059. számban folytatta útját Sárbogárdra. 23,40-es érkezése után itt ismételten vonatszámot váltott, majd 0 óra 43 perckor elindulva, 1089. sz. vonatként közlekedett tovább Pusztaszabolcsig. Annak a háború okozta olajhiány miatt „nem kivilágított” elõjelzõjét „a fõjelzõn megállj jelzés várható” állásban találta, így mozdonyvezetõje „féket húzd meg” jelzést adott fékezõi felé, miközben maga is fékezett. Tovább haladva látta a továbbha-ladást engedélyezõ állásban lévõ bejárati jelzõt, így a féket feloldva és „féket ereszd meg” sípjelzést adva, kb. 15 km/h sebességgel behaladt az állomásra. Bejárati iránya egyenes volt, mozdonyvezetõje az ugyancsak olajhiány miatt kivilágítatlan állomáson (a térvilágításról nincs információnk, de a váltójelzõk nem voltak kivilágítva) már sokallta a kanyarodást, nem tudva, hogy kitérõ irányba járnak be. (Az állomás biztosítóberendezése a baleset idején a háborús viszonyok miatt üzemen kívül volt, így a bejárati jelzõ – mint egykarú védõjelzõ – kitérõ irányba is csak egy karral mutatta a szabad bejáratot!)
A 324,633 körüljárása elhúzódott. Mozdonyvezetõje érkezés után a forgalmi irodába ment, érdeklõdni további sorsa felõl. Miután a szolgálattevõ tájékoztatta, hogy körüljárás után az általa hozott vonattal indul Adonyba, a gépkísérõvel együtt távozott, majd kihúzott az állomás budapesti vége felé. A forgalmi szolgálattevõ 1,48-kor rendelkezett a III. sz. szolgálati helynek az 1089-es bejáratáról. Sürgette a körüljárást, és arról beszélt az I. és II. sz. õrhelyekkel, hogy a vonat bejáratát nem zavarja a gép, mert azt egyenesben, a III. vágányra fogja bejáratni, így lehetséges a mozgás a IV. és az V. vágányról Paks felé. (Ez a beszélgetés megzavar-ta a II. õrhely térfelvigyázóját, aki az 1089-es bejáratát tévesen, a IV. sz. vágányra jegyezte be az elõjegyzési könyvébe.) Kb. 2 óra 7 perc volt, amikor a kéménnyel Pécs felé álló gép elha-ladt a forgalmi iroda elõtt az V. vágányon. Áthaladva a 21. sz. váltón megállt, irányt váltott, majd megindult a VI. vágányon álló vonatára.
Az eközben bejáró tehervonat fûtõje észrevette az elõttük „feketéllõ” mozdonyt és azt is, hogy valaki – mint késõbb kiderült, a körüljáró gépet a 21. sz. váltónál váró térfelvigyázó – „Megállj!” jelzést ad feléjük. Ezt azonnal közölte mozdonyvezetõjével, és a kéziféket akarta kezelni, a mozdonyvezetõ pedig „rávágta a gyorsféket”, majd a hirtelen fékezéstõl megtántorodva elkapta a gõzsíp fogantyúját és vészsípjelzést adott, de az ütközést nem tudta elkerülni.
A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az 1069. behaladása után a bejárati jelzõt nem állították vissza „Megállj!” állásba, mert a jelzõt kezelõ II. sz õrhelyen szolgálatot teljesítõ térfelvigyázó és a váltókezelõk arról megfeledkeztek. (A szolgálati helyen a térfelvigyázón kívül két váltókezelõ teljesített szolgálatot.)
Az 5020. sz. vonat terhelése miatt a baleset napján szükség volt többlet fékezõre. A szolgálattevõ utasította a térfelvigyázót, hogy küldje egyik váltókezelõjét fékezõnek a vonathoz. A térfelvigyázó a rendelkezés vétele után a térre ment, és a 21. sz. váltónál álló váltóke-zelõt a szerelvényhez küldte, hogy oldja fel a fékeket, de az 1089. bejáratáról nem tett neki említést. Eztán a váltónál maradva várta a körüljáró gépet, miközben az 1089. sz. vonatról és a „Szabad” állásban felejtett bejárati jelzõrõl megfeledkezett. A bejáró vonatra nem is számított, azt csak akkor észlelte, mikor a körüljáró gépet várva az feltûnt a váltókon, ekkor ”Megállj!” jelzést adott, de ezzel a balesetet már nem tudta elhárítani.
A másik váltókezelõt az 1069. érkezése elõtt a térfelvigyázó a közeli sorompóõrhelyre küldte, hogy a háborús események során használhatatlanná vált sorompónál a behaladó vonat részére az átjárót fedezze. Ezt a váltókezelõt így nem terhelte felelõsség a balesetért.
Forrás: MÁV Rt. Központi Irattár: AB.10431 sz. doboz 7816/1945 sz. ügyirata