Baleset részletek

1944. július 15-én, 23 óra 53 perckor a Nagydorog állomás II. vágányára a 375,851 psz. mozdonnyal behaladó 5276. sz. tehervonat hátulról számított második és har-madik kocsi-ja horzsolódott az elsõ vágányról engedély nélkül elinduló 5281. sz. üres né-met szerelvényvo-nat 324,916 psz. mozdonyával. Kisiklás, pályarongálás, és személyi sérülés nem történt, de a mozdony és a Kz 210 769 és 221 610 psz. kocsik kis mérték-ben megrongálódtak. A két sérült kocsi kisorozása után az eredetileg áthaladó 5276. sz. vonat 1,35-kor, az 5281. pedig sérült mozdonyával 57 perc késéssel folytatta útját.
Az 5281. sz., 86 tengelyes (kb. 43 kocsis), üres német szerelvényvonat 23 óra 12 perc-kor érkezett Nagydorog állomás III. sz. vágányára. Mivel a túltengelyes szerelvény nem fért el itt, ezért a gép 15 kocsival átállt az I. vágányra, és ott úgy helyezkedett el, hogy a mozdony a biztonsági határjelzõn belül állt. (A biztonsági határjelzõ és a gép közötti távolság-ról meg-oszlanak a vallomások. A mozdonyfûtõ szerint az éppen a gép elejénél volt, az elsõ fé-kezõ fél kocsi hosszára emlékezett, míg a mozdonyvezetõ kb. egy kocsihossznyi távolságról tett vallo-mást.) A megosztás közben jelezte Vajta állomás az 5276. sz. vonat indulási idejét a forgalmi szolgálattevõvel, aki a jelzés vétele után tájékoztatta a túltengelyes 5281. vonatve-zetõjét ar-ról, hogy az ellenvonat érkezése után a szerelvénnyel összezárnak és indulnak to-vább. Ennek fül-tanúja volt a vonat elsõ fékezõje is, aki a vonatvezetõ közelében tartózkodott.
Még az 5276. érkezése elõtt a szolgálattevõ eltávozott az állomás Kölesd-Alsótengelic felõli végére, hogy a bejáró vonat részére írásbeli rendelkezést kézbesítsen, majd késedelem nélkül menessze is azt. A vonatvezetõ a forgalmi irodában maradt és várta a szolgálattevõ visszaérkezést, akitõl az 5216/II. sz. vonattal áthelyezett keresztrõl kellet rendelkezést kapnia. Az eközben lépésben bejáró 5276-os gépe már a Kölesd felõli vízdaru közelében járt és még mozgott, mikor a mozdonyvezetõje az írásbeli rendelkezést átvette a forgalmi szolgálattevõ-tõl. Bár a balesetet okozó vonat személyzete szerint az ellenvonat az ütközéskor már állt, ér-dektelen tanúk szerint csak annak bekövetkezte után került sor annak megállására. Ezt tá-masztja alá, hogy a balesetben két kocsi sérült meg összesen 8-10 méter hosszban, míg a ki-haladó vonat a vallomások szerint az ütközéstõl számított kb. 1,5 méterre megállt. Ily módon biztosra vehetõ, hogy a behaladó vonat még mozgásban volt, a horzsolódás bekövetkeztekor. Az 5276. zárfékezõje az utasításban elõírt módon folyamatosan „elõre” jelzést adott gép felé, mert a vonat vége még határon kívül volt. Ezt a jelzést látva, és arra gondolva, hogy azt a váltókezelõ adja feléjük, az 5281. mozdonya mellett álló elsõ fékezõ – aki tanúja volt a vonatvezetõ és a szolgálattevõ korábbi beszélgetésének – felhatalmazta a mozdonyvezetõt az indulásra, bár erre a vonatvezetõtõl nem kapott engedélyt. A mozdonyvezetõ, vallomása sze-rint látta, hogy 4. sz. váltó a számára megfelelõ kitérõ irányba lett állítva a behaladó ellenvo-nat után, így figyelj jelzést adva megindult vonatával. (A váltó állásával kapcsolatban ellen-tét van eseménykönyvi jelentése, és késõbbi vallomása között. Elõbbi szerint a váltójelzõ nem volt kivilágítva, csak a – szerinte a váltókezelõ által adott – „elõre” jelzést látta, míg utóbbi-ban már a mozdonyfûtõvel együtt azt állította, pontosan látta a váltó állását.) Az éppen csak meginduló vonat szinte azonnal horzsolódott az ellenvonat hátulról számított harmadik kocsi-jával, ami azt támasztja alá, hogy a gép eredetileg éppen csak a határon belül állt, ahogy an-nak fûtõje említette is a vallomásában.
Az eseményért a 324,916 psz. dombóvári gép mozdonyvezetõjét és fûtõjét, az elõrehú-zásra engedély nélkül utasítást adó elsõ fékezõt, valamit az elõrehúzásban közremûkö-dõ kö-zépsõ vonatfékezõt – aki tudott arról, hogy a mozgásra a vonatvezetõtõl nem kaptak felhatal-mazást – hibáztatták. Õket különbözõ mértékû pénzbüntetéssel sújtották.
Forrás: MÁV Rt. Központi Irattár: AG.10822 sz. doboz 10600/1944 sz. ügyirata