Baleset részletek

7,13-kor a fûtõházi fordító mellett álló pakura tüzelésõ mozdony vízhiány következtében felrobbant. Az elrepülõ álló- és hosszkazán a 7. sz. mõúton, az állomás kerítése mellett ért földet.
Máté József mozdonyvezetõ és Kégler Gyula fûtõ 02.20.-án 20,00 órakor jelentkezett szolgálatra a dombóvári fûtõházban. 23,20-kor kijártak Dombóvár-alsó állomásra, ahonnan 4074. számban, gépmenetben közlekedtek Kaposvárig. Innen az 5570 sz. vonatot továbbították, amellyel 3,31-kor ér-keztek Fonyódra. Ekkor a forgalmi szolgálattevõ át akarta állíttatni vonatukat egy másik vágányra, de a mozdonyvezetõ közölte, hogy kevés a vizük, így csak kezelés után tudnak tolatni. A kikötõi vízdaruhoz álltak, majd közel egy óra tartózkodás után 4,40-kor bejártak a fûtõházba, ahol valószínõleg a gépet megfordították.
A robbanás elõtt az állomás ügyeletes tisztje állomásbejárást tartott. Ennek során 7,06-kor jegyezte be ellenõrzését a II. sz. állítóközpontban, majd a fûtõházon keresztül visszaindult a felvételi épületbe. E közben felfigyelt a fordítómál álló mozdony biztonsági szelepének fújására. A géphez ment és az alsó lépcsõre felállva a mozdonykonyha ajtaja alatt benézve látta, hogy a gépen két ember tartózkodik. Megnyugodva folytatta útját a felvételi épület felé és a raktár sarkánál járt, mikor a robbanás bekövetkezett. A repülõ kazán és alkatrészei villamos vezetékeket is elszakítottak, így az állomás villamos órái 7,13-kor megálltak, jelezve ezzel a robbanás pontos idõpontját.
Az álló- és hosszkazán a 7. sz. útra repült. A helyszínrajz szerint elõször 38 m megtétele után ért földet, a füstszekrény csõfal aljának jobb oldalával, majd innen tovább pattanva a mozdonytól számított 52 m-re, eredeti menetirányával szemben, az út jobb szélénél bal oldalára dõlve megállt. A fordító közelében lévõ egykori pályamesteri iroda, amely ekkor a celldömölki pft. oktató helyisége volt, összedõlt. A közeli vontatási épületek fa szerkezeti elemei a robbanáskor meggyulladtak, a mozdonyból kiömlõ pakura egy részével együtt. A tüzek oltását az állomáson tartózkodó két mozdonyról kezdték meg. Végleges eloltásuk a 8,10-kor kiérkezõ marcali tõzoltóság segítségével rövid idõn belül megtörtént. A vonatkísérõ laktanya az épület sarkánál földet érõ kazántól szintén megsérült. A közút másik oldalán lévõ egyik családi ház tetõszerkezetét is megrongálta egy elrepülõ lemezdarab, a házon 10-15 db cserép összetört.
A mozdonyvezetõ holtteste a mozdony elejétõl számított 11 m-re feküdt a mõúton. Feljegyzések szerint a konyhától mintegy 18 m-t repülhetett. Súlyosan sérült fûtõjét a mozdony és az összedõlt pft.-s épület mellett találták meg a roncsoktól néhány méternyire. õ a balesetbõl felépült ugyan, de sú-lyos sérülései miatt rokkant lett.
A helyszíni vizsgálatok után a szállítási nehézségek miatt a rákfalnál elvágott kazánt a késõbbi vizsgálatok lefolytatása érdekében a Landler Jenõ Jármõjavítóba szállították. Mindkét vizsgáló bizottság a következõket állapította meg: A robbanáskori vízszint a 2.-3. burokfüstcsõ sor között az elõírtnál 800! mm-el alacsonyabban volt. A 3. sorban lévõ füstcsövek és bennük a korom ép volt, a csövek nem színezõdtek el. Ellenben az elsõ második sor csöveiben a korom levált, a csövek elszínezõdtek, a csõfal vízszint feletti részén és az állókazán lemezeken kékes és szürke, a törési helyeken kék és sárga elszínezõdés volt látható. Ezen jelenségek a huzamosabb ideig történõ vízhiányos üzemeltetésre utaltak. Azt nem tudni, hogy a már kilágyult kazánra a gép személyzete rátáplált-e, vagy egyszerõen csak ekkora a mennyezet a lemez elgyengülése miatt beszakadt és a kazán felrobbant. A mennyezet kúpos alakban meghajlott, az ajtófal felsõ része a támrudakról leszakadt. A rendelkezésre álló két kazánvizsgálati jegyzõkönyvben mindkét verzió szerepel. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a mennyezet kb. 600 °C-ra izzott fel, szakítószilárdsága az elõírt 34-44 kg/mm² helyett csak 9 kg/mm² volt. A vizsgálat egyértelmõen a személyzet felelõsségét állapította meg a baleset okaként
A mozdonyszemélyzet robbanás elõtti tevékenységérõl több verzió is terjeng. Egyes hírek sze-rint kocsmában voltak. Mások szerint a fûtõ elment valamerre, a mozdonyvezetõ pedig a gépen aludt. A fûtõ késõbb hallotta a biztonsági szelep fújását, ezért visszatért, éppen idõben ahhoz, hogy a mozdonnyal együtt felrobbanjon. Ismét más adatok illetve inkább pletykák szerint a laktanyába mentek fürödni, de ez kevéssé valószínõ. A tervek szerint ugyanis Fonyódról 8,00 körül indultak volna tovább az 1280 sz. vonattal Balatonszentgyörgyig, onnan pedig az 5579 sz. kõvonattal tértek volna haza Dombóvárra. Nem túl valószínõ, hogy két út között fürödni mentek volna.
Az 520,009-es gép fõvizsgája és hatósági víznyomáspróbájára 1965.10.06.-án volt. Ekkor a tõzszekrény csõ- és ajtófalán is foltozták a kazánt. 1967.12.11.-én fõjavítás keretében tartottak rajta ellenõrzõ víznyomáspróbát. 1969.03.29.-én egy tõzszekrény vizsgálat alkalmával megállapították, hogy a tõzszekrény mindkét oldalfala meg van repedve, ezért 04.01.-én futójavításra a Landlerba utalták. A fõmõhely azonban a hiba elhárítását futójavítás keretében nem vállalta, így ismételt fõjavításra került sor. Ennek során mindkét oldalfalat tükörfolttal megfoltozták és jobb alsó sarok foltot helyeztek el a tõzszekrény csõfalon. A javítás után ismételt ellenõrzõ víznyomáspróbát és részlegvizsgálatot tartottak 1969.08.06.-án. Utolsó fõjavításából a mozdonyt a jármõjavító 1969.09.05.-én adta ki, ezután a mozdony hazatért Dombóvárra. 10332 km megtétele után 1969.12.19.-én kazánmosásra került sor. A mosás elõtt megtartott kazánvizsgálaton a kazán II. csoportos minõsítést kapott. Egy lehegesztett ólomcsavart is találtak a kazán mennyezetén, amit a szerelõk elmondása szerint kivettek, beszabályoztak, és vakcsavarként visszaszerelték. Az 1970.02.11.én a reszortos által megtartott havi tõzszekrény vizsgálaton rendellenességet nem tapasztaltak. A baleset elõtti este az új személyzet a szerelõ alatt vette át a 2865 sz. vonatról hazatérõ gépet annak személyzetétõl. A kazán átadási könyvbe ekkor bejegyezték a kazán csõfolyását, a mennyezetcsavar és támrúd folyást. A leváltott személyzet és az életben maradt fûtõ meghallgatása során kiderült, hogy a kazán rendkívüli állapotáról sem az elõfûtõt, sem az ügyeletes mõszaki szakembert nem értesítették.
A sors iróniája, hogy a gép soron következõ hat havi javítására 1970.02.20.-án került volna sor. A fiókmõhely túlterheltsége miatt azonban a javítást egy héttel eltolták. A gép beszerzésekor értéke 7  399  000 Ft volt, 1970-ben selejtre volt felajánlva. A balesetben sérült 1  663  000 Ft-ot érõ roncsot végül 1970.06.12-én selejtezték.