A gőzhenger anyaga öntöttvas, falvastagsága 25-35 mm. Nem a gőznyomás, hanem a kopás miatt szükséges utánfúrás lehetősége miatt öntik ilyen vastagra. A hengerüntvénynek három fő része van: a gőzhenger, a tolattyúszekrény és a kettőt összekötő hengertalp. A gőzhenger a hengeröntvény alsó része és a két végén karámában végződik. A karomához illeszkedik a hengerfedél. Az öntöttvas hengerfedelet a fedél és a henger tömítő felülete közé helyezett vörösréz tömítőgyűrűvel tömítjük. A gőzhenger azon része, amin a dugattyú mozodg tükörfényesre csiszolódik, ezért hengertükörnek nevezzük. A henger két vége a hengertükörnél bővebbre van fúrva (kifutás), azért szükséges, hogy a dugattyúgyűrű egy része lelógjon a tükörről holtponti helyzetben, mert akkor nem keletkezik váll a tükör elején. A kifutásba torkollnak a tolattyúból levezető gőzbeömlő csatornák. A gőzhenger fölött van a tolattyúszekrény. Ennek alakja az alkalmazott tolattyútól függ. A régebbi síktolattyús kivitelnél szekrény alakú, a körtolattyús megoldás esetén henger alakú. A kazánból a gőz a tolattyúszekrény gőzbeömlő toldatához érkezik. A gőzt a tolattyú a beömlőcstornákon át osztja el a henger elülső vagy hátulső hengertérbe. Az eslő hengerfedélhez általában egy védőhüvely csatlakozik, mely az előre kinyúló dugattyúrúd végét megóvja a külső behatásoktól. A védőhüvelyben a dugattyúrudat egy hosszú öntöttvas szelence, a vezetőhüvely vezeti. A hátsó hengerfedél kiképzése elvben hasonló csak egy nyúlvány van rajta, mely a keresztvezetéket tartja. Az újabb mozdonyokon a dugattyúrúd tömítésére fémtömítést alkalmaznak, mely három részre vágott tömítőgyűrű. A tolattyúszekrényt fedéllel zárjuk le, közéjük tömítést kell tenni. A tolattyú kenését az olvadókenő-szelepen át érkező kenőanyag biztosítja.
Az a felületet, melyen a tolattyú mözög, tolattyútükörnek nevezzük, ide torkollanak be a hengercsatornák. A gőzhenger lecsapódási veszteségének csökkentése céljából burkoljuk és szigeteljük. A szigetelőanyag, ami a lemezburkolat alatt van, lehet azbesztpárna vagy salakgyapot. A gőzgép működését üzembiztossá teszik: a hengercsap, a biztonsági szelep, a légszelep és az üresjárati váltó.
A gőz lecsapódása, vagy a vízrántás következtében a hengerbe és a tolattyúszekrénybe került víz a sűrítési ütem alatt a henger alkatrészeit eltörheti (leggyakrabban a hengerfedél vagy a hengerüntvény sérül). Ennek elkerülése céljából a henger alsó részére csapos váltókat helyeznek, melyeket rudazat segítségével kinyitják, ha víz kerül a hengerbe és kieresztik a vizet.
A vízütések elkerülésére a hengerre biztonsági szelepet helyeznek. Ez lényegében rugóval terhelt tányérszelep.
Ha üzem közben a gőzszabályzót elzárják, a dugattyú a kiömlőcsövön át kormot vagy pernyét szív be a hengerbe, mely berágódást okozhat. Ennek elkerülésére légszelepeket szerelnek a hengerre. A hengerben létesülő vákum hatására a légszelep külső levegőt enged a hengerbe. A korszerű mozdonyokon nagy átmérőjű és üresjáratkor állandóan nyitott légszelepeket szerelnek. A külső szennyeződések bejutását szúrő akadályozza meg.
A üresjáratkor a dugattyú levegőt szív be, majd összesűríti. Ez a munka a dugattú mozgását lassítja, melyet öresjárati váltó beépítésével küszöbölnek ki. Az üresjárati váltó lényegében egy, a dugattyú két oldalán lévő teret összekötő csőben elhelyezett váltó, mellyel nyitni vagy zárni lehet a csatornát. A csővet a hengeröntvényben képezik ki.
A dugattyú feladata, hogy a hengerbe érkező gőz munkáját átadja a dugattyúrúd útján a hajtórúdnak. A dugattyú és a dugattyúgyűrűk közös feladata, hogy megakadályozzák a gőz átjutását a dugattyún, így a gőz teljes nyomásával a dugattyút nyomja. A dugattyú öntött acélból készült, tárcsa alakú test. Felületén hornyok vannak, melybe a dugattyú tömítését adó dugattyúgyűrűk vannak illesztve. A dugattyú átmérője 4-5 mm-rel kisebb, mint a henger átmérője. A dugattyútest a dugattyúrúdon szilárdan van illesztve. A szilárt kötést úgy biztosítják, hogy a dugattyútestet 40 tonna nyomással sajtolják a dugattyúrúdra, úgy, hogy a dugattyúrúd vállának nekifeszüljön. Az másik oldalról csavaranyával rögzítik. A dugattyútestet a dugattyúrúd vezeti a henger középvonalában. Erre a célra alkalmasabb az olyan dugattyúrúd, mely mindkét oldalon vezeti a dugattyút, ilyen az átmenő dugattyúrúd. A dugattyúrúd anyaga acél. A dugattyúrudat elől a hengerfedélben elhelyezett vezetőhüvely, hátul a keresztfej vezeti.
A vezérmű
A mozdony gépezetének működtetéséhez a gőzt váltakozva kell a hengerbe vezetni és a fáradt gőzt el kell vezetni. Ezt a feladatot látja el a vezérmű. A gőz hengerbe valő ki és beáramlását, a mozdony menetirányát és töltését, gőzfogyasztását is változtatja. Magyarországon a vezérmű csatornáinak nyitását és zárását tolattyús szerkezet végzi. A vezérmű ezen része a belső vezérmű. A belső vezérművet mozgató rész pedig a külső vezérmű.
A belső vezérmű feladata, hogy a gőzt a munkafolyamatnak megfelelően adagolja a hengerbe, és a fáradt gőzt eltávolítsa onnan. A fiatalabb mozdonyokon hengeres tolattyút használtak. A hengeres tolattyú két azonos méretű hengeres testből áll melyek közös rúdra vannak erősítve. A tolattyú ide-oda mozog, így hol az egyik, hol a másik irányba csúszik le a csatornákról. Így egyszer az egyik oldalon friss gőzt enged be és a másikon fáradt gőzt enged ki, azután fordítva. A hengers tolattyú testét a dugattyúgyűrűhöz hasonló tömítőgyűrűkkel tömítik. A két tolattyútestet a beömlő gőz nem szorítja a tolattyútükörhöz, ezért nem keletkezik számottevő súrlódás, tehát ebből a szempontból tehermentesített. A tolattyú lehet belső vagy külső beömlésű. A belső beömlésűnél a friss gőz a két tolattyútest között ármalik be a hengerbe és a tolattyútesteken kívül áramlik ki. (ábra) A külső beömlésűnél fordí1tva.
A külső vezérmű feladata a töltés szabáltozása a tarhelésnek megfelelően és az irányváltás. A tolattyú mozgatásaát is végzi. Többféle vezérmű létezik:
A Stephenson féle vezérmű volt az első irányváltós vezérmű. Itthon csak régi mozdonyokon fordul elő. (381, Garamvölgyi, 204, 377, omÁVT480, Csingervölgy) általában külső beömlésú tolattyúkhoz csatlakoznak. Az excenterhez kapcsolódó excenter rudak nincsenek közvetlenül a tolattyúrúdhoz kapcsaolva, hanem egy lengőívhez. A lengőívben ívkő van és ehhez kapcsolódik a tolattyúrúd. Ha a lengőívkő közép állásban van, akkor nem mozog, s így nem bocsát gőzt a hengerbe a tolattyú. Ha a lengőív teljesen lebocsátott állapotban van, a vezérmű a tolattyút az előremenetnek megfelelően, teljes töltéssel mozgatja. Ha a lengőív teljesen fönt van, akkor a tolattyú hátramenetnek megfelelően, teljes töltéssel mozog. Ha a lengőív a két véghelyzet között van, akkor a töltés nulla és teljes töltés között van, a kitérés mértékétől függően.
Az újabb mozdonyokon Heusinger féle vezérművet alkalmaznak. Ennél a vezérműneél csak egy körhagyő van, ami ellenforgattyúként van kiképezve. Ez egy olyan lengőívet mozgat, mely a középpontja körül leng. A lengőív mozgását itt is a lengőívkő veszi át és viszi a tolattyúrúdra. A lengőízkövet a kormányemeltyűvel lehet mozgatni a lengőívben. A keresztfej is be van kötve a külső vezérműbe rudakkal. Az ellenforgattyú és a keresztfej mozgató hatása a tolattyú vonórúd és az elősietési lengőkar csuklójában összpontosul, és ez a hatás mozgatja a tolattyút. Ha a lengőívkő közép állásban van, akkor a tolattyúrúd a keresztfej mozgását követi, de kisebb mértékben. Ha a lengőív teljesen lebocsátott állapotban van, a vezérmű a tolattyút az előremenetnek megfelelően, teljes töltéssel mozgatja. Ha a lengőív teljesen fönt van, akkor a tolattyú hátramenetnek megfelelően, teljes töltéssel mozog. Ha a lengőív a két véghelyzet között van, akkor a töltés nulla és teljes töltés között van, a kitérés mértékétől függően.
A töltés és irányváltáskor a lengőíveket a kormányemeltyűvel lehet mozgatni. Ez egy álványba szerelt orsó a vezetőálláson. A kormányorsó mozgatásakor az orsóanya mozog előre-hátra. Az orsóanya egy rudat mozgat (kormányvonórúd), mely egy ágyazott tengely, az un. Kormánygerendely közbeiktatásával emeli vagy süllyeszti a lengőíveket. Az orsós kormánymű állványán táblázat jelzi a töltést az orsóanya helyzete szerint. Régebben a kormányorsó helyett állítókart használtak. Ez a kisebb teljesítményű mozdonyokon volt megfelelő, ahol az emberi erő elég volt a rudazat mozgatásához. Egyes mozdonyokon a kormányorső és az állítókar együtt van jelen. Ez a megoldás előnyös a kis teljesítményű tolatómozdonyokon, hiszen gyors irányváltást tesz lehetővé.
A dugattyú mozgását a keresztfej adja át a hajtórúdnak. A keresztfej a dugattyúrúddal szilárdan, de szétszedhetően van rögzítve. A hajtórúddal csuklósan van összekötve. A keresztfej lehet egyvezetékű vagy kétvezetékű. Az egyvezetékű keresztfej a négyszőg keresztmettszetűvezetéket csak három oldalról fogja át, a negyedik záró oldal a keresztfejre erősített lap. A kétvezetékű keresztfejöntvény alső és felső fele csúszótalpakká van kiképezve, ezek csapágyfémmel vannak kiöntve. Ezek a vezetéket két oldalról veszik körül.
A dugattyúrúd a keresztfej kúpos furatába van illesztve és egy lapos ék. a keresztfejék rögzíti. A hajtórúd a keresztfejbe úgy van rögzítve, hogy a hajtórúd benyúlik a keresztfej üregébe és körülveszi a csapszeg hengeres részét.
A keresztfejet a forgattyúcsappal a hajtórúd köti össze, és a dugattyú nyomását a kerékpárra közvetiti. A rudazat a dugattyú egyenes mozgását a fő forgattyú útján forgó mozgássá alakítja. A hajtórúd keresztfej felőli vége a keresztfejcsapszeget, a forgattyú felöli vége pedig a főforgattyút fogja körül. Mindkét csap csapágy útján kapcsolódik a hajtórúdhoz. A főforgattyúhoz kapcsolódó ágyat hajtórúdágynak, a keresztfejhez kapcsolódó ágyat keresztfejágynak nevezik, a rúdágyakat magába foglaló részt pedig rúdfejnek. A rúdfejek kétfélék lehetnek: nyitott vagy zárt. Zárt a rúdfej, ha a rúddal egy darabból készül. Nyitott, ha a csapágyat egy különálló és levehető záródarabbal rögzítik a rúdfejen. A szemes fejü hajtó- és kapcsolórudak egyszerű alkatrészek. Nagy hátrányuk, hogy a rúdágyak kopása esetén nem állítható, és így a kopás üzem közben hirtelen megnőhet.
A kapcsolórudak feladata, hogy a hajtott kerékpárhoz csatolják a megfelelő mennyiségű kapcsolt kerékpárt. Ez a tapadás növelésére szolgál. Kettőnél több kerékpár összekapcsolása esetén a több kacsolórudat csuklósan kell összekötni. A kapcsolórudak anyaga acél, I keresztmettszetűre kovácsolva. A fő kapcsolórúdhoz csuklósan kapcsolódó szomszédos rúd vége villa alakú, a másik vége zárt rúdfej. Ebbe a villába illeszkedik a másik kapcsolórúd zárt rúdfeje.
